Szuperérzékeny adok-kapok egyensúly

Az egyik legfontosabb dolog, amit szuperérzékenyként megtanultam, hogy határaim egészséges védelme és a felém áramló bőség között egyenes arányosság van. Sok minden értelmet nyert, amikor felfogtam, hogy valahányszor túladom magam, vagyis a saját igényeimet háttérbe szorítom, hogy ilyen-olyan okból mások kedvében járjak, másoknak segítsek, sokkal rosszabbat teszek önmagam kizsigerelésénél. Ilyenkor ugyanis összeomlasztom a határaimat, így megszűnik a tér, amibe megérkezhetne az élettől mindaz, amire vágyom.

Ahogy Shakti Shawain mondja: „Adni és befogadni két ellentétes energia, amelyek szétválaszthatatlanul összekapcsolódnak az élet természetes áramlásában, mint a ki- és belégzés. Ha a ciklus egyik oldala nem működik, az egész körforgás megszűnik működni, és az életenergia nem áramolhat szabadon.”

Leírom még egyszer, mert annyira fontosnak tartom, hogy megértsd: Valahányszor többet adsz, mint kellene, kevesebbet fogsz kapni, mint szeretnél.

Ez a felismerés volt a legnagyobb motiváció abban, hogy elkezdjem komolyan venni szuperérzékenységemet. Elegem volt abból, hogy hiába vagyok coach, és ezáltal van egy csomó eszközöm és lehetőségem tenni a céljaimért, bizonyos vágyaimmal kapcsolatban az eredmények nem úgy jöttek, ahogy szerettem volna, ahogy indokolt lett volna a betett energia alapján. Kicsit olyan érzés volt, mintha el lettem volna átkozva. Egy csomó dologban voltak ugyan sikereim, de valami távol tartott a bőség általam vágyott szintjétől.

Nézzük, milyen jelei lehetnek annak, ha nem elég erősek a határaink:

• Legtöbbször akkor is teljesítjük barátaink, családtagjaink kérését, amikor valójában sem időnk, sem energiánk nincs rá.
• Inkább háttérbe szorítjuk a saját igényeinket, minthogy megbántsunk valakit azzal, hogy nemet mondunk. A kapcsolatunk/munkánk érdekében akkor is igent mondunk, amikor mások simán nemet mondanak.
• Megoldó emberek vagyunk. Ha bárkinek bármi baja van, mi ugrunk. Sőt, időnként kérés nélkül is segítünk, megoldunk.
• Vannak egyenlőtlen kapcsolatok az életünkben, ahol sokkal többet adunk, mint amennyit kapunk.
• Vannak olyan barátaink, akik állandóan drámáznak, mennek a saját fejük után, de ennek ellenére újra és újra a tanácsunkat kérik.
• Időnként megpróbálunk „bekeményíteni”, de nem bírjuk sokáig.

És itt jön a lényeg! Természetesen korábban is tudtam, hogy határaim védelme fontos, tettem is érte, de ez önmagában nem volt elég. Mert túlzásba vitt empátiám, segítőkészségem valójában szuperérzékenységem kibillentségének tünete volt, így a határhúzás önmagában nem volt elegendő. Arra koncentrálni csupán olyan volt, mintha egy lyukas csónakban egy edénnyel mertem volna ki a vizet. A helyzeten átmenetileg könnyebbített, de valódi megoldást nem hozott.

Az áttörést egy amerikai képzés hozta meg, ahol végre megtanultam, hogy mi az a 4 kulcs dolog, ami elengedhetetlen egyensúlyomhoz, és ahhoz az érzéshez, hogy a tenyerén hordoz az élet. Hogy melyek azok a dolgok, amelyek ugyanúgy nélkülözhetetlenek a napi rutinomból, mint a fogmosás, vagy a napi zuhany. Jóllétem érdekében elkezdtem holisztikusan, rendszerben szemlélni érzékenységemet és ezáltal határaimat is. És láss csodát, tényleg beindult a bőségszaru! Nemcsak új munkák és projektek formájában, hanem kapcsolataim is új szintre emelkedtek.

Mi az a 4 elem amire megtanultam egységben odafigyelni?

1. Perspektíva váltás
2. Védelem, ami nem zár el a jótól
3. Földelés
4. Személyre szabott testi-lelki-szellemi táplálás

Bár ez a felsorolás önmagában banálisnak tűnhet, ezúttal különösen igaz, hogy az egész több, mint a részek összessége! Képzeld úgy el az egészet, mintha a rendszer egy autó lenne. Autód nem pusztán az esőtől véd meg, hanem, adott esetben gyorsítani, lassítani, kanyarodni, hűteni, fűteni is tudsz vele. A 4 elem személyre szabott egysége szükséges ahhoz, hogy beállítsd az ideális adok-kapok egyensúlyt az életedben.