Sajnos, a ruhadarabokkal ellentétben, rajtunk nincs kezelési útmutató, és legtöbbünknek nem volt kitől megtanulni, hogy mire figyeljünk oda.
Azt, hogy az öngondoskodásnak fontosnak kellene lennie az életünkben, elméletben szinte mindenki tudja. Azt viszont, hogy mennyi mindenre van hatással ennek mértéke és minősége, talán kevesebben. Szuperérzékenyként különösen fontos a téma, hiszen érzékenységünk miatt nagyobb öngondoskodást igénylünk, miközben fokozott empátiánk és megfelelés vágyunk miatt sokkal hajlamosabbak vagyunk magunkat háttérbe szorítani.
Farmer és selyem. Egy hajnali meditációban kaptam ezt az összehasonlítást, és azóta is szeretettel használom a szuperérzékenyek és nem szuperérzékenyek közti különbségre. Egyik sem jó, vagy rossz, ugyanakkor mindkettő nagyon más minőség. Vajon hány szuperérzékeny próbálta, próbálja magát farmernak tettetni, vagy ostorozza magát, hogy mennyire kényes, túlérzékeny? Érzékeled-e, hogy a selyemre mennyivel jobban, másként kell vigyázni, hogy ne szakadjon ki, hogy nem lehet 60 fokon kimosni, hogy nem bírja ugyanazt a súrlódást, használatot, mint egy farmer anyag?
Megfelelő öngondoskodás hiányában szuperérzékenyként:
- Nem tudjuk
teljesen a saját életünket élni,
mert rajtunk marad környezetünk energiája, fájdalma, dühe. Ha segítői
szakmában dolgozol, vagy támogatsz valakit, akkor fokozottan ki vagy téve
környezeted olykor erősen lehúzó energiájának. Nagyon könnyen
azonosulhatunk környezetünk érzéseivel, anélkül, hogy észlelnénk azt.
- Elzárjuk magunkat a bőségtől. Talán ez volt az a pont, ami a legnagyobb meglepetésként, felismerésként ért. Az egészséges határok szolgáltatják a teret, azt a kelyhet, amelybe az általunk vágyott bőség (szeretet, pénz, elismerés, siker) áramolni tud. Általában két módon zárjuk el magunkat: vagy bekeményítünk és falat építünk, vagy nyitva minden, és bárki átléphet rajtunk. Ha nem megfelelő a határvédelmünk
Amióta transzformációs coach vagyok, több ügyfelem is
megkérdezte tőlem, hogy hogyan bírom azt a sok nehézséget, amit megosztanak
velem? A válasz egyszerű, bár nem mindig könnyű: megtanultam, hogy
szuperérzékenyként mit kell tennem ahhoz, hogy tisztán tartsam magam ügyfeleim
energiáitól. Egy barátunk pedig ámulva nézett, amikor érdeklődésére azt
válaszoltam, hogy nagyon jól vagyok. Irigykedve azt mondta, hogy ez bizony nagy
önbizalomról árulkodik. Nem volt ez mindig így, és azért én sem lettem Buddha.
Nekem sem sikerül mindig megtartanom az egyensúlyomat, időnként még most is
beindulnak az évtizedes parancsok, hogy másokat magam elé helyezzek. És ez
rendben is van, hiszen empátiám, segítőkészségem énképem fontos, meghatározó
részei, és mindig is azok lesznek. Ugyanakkor óriási erő és szabadság, hogy ha
kibillenek, már tudom, mit kell tennem azért, hogy újra jól legyek. Már nem
érzem úgy magam, mint egy hajótörött, aki tehetetlenül sodródik a hullámokon,
és érzékenységét okolja mindenért.
Íme néhány javaslat, ami neked is segíthet:
- Vigyázz az
energiádra, mert nincs belső elhárítórendszered, ezért szivacsként szívod
be környezeted.
- Üres kútból nem
lehet vizet merni. Ha teheted, csak akkor adj, ha van energiád.
- Tanulj meg nemet
mondani. Meg fogsz lepődni, mennyivel több dolgot ad az élet.
- Mosd le magadról
minden nap a környezet energiáit. Erre egy meglepően hatékony technika, ha
zuhanyzás közben elképzeled, hogy lemosol magadról mindent, ami nem a
tiéd.
- Földelj napi
rendszerességgel.
- Figyelj oda a
lelki szükségleteidre is! Sokszor ez a hiányzó elem táplálásunkban.
Kimarad a nevetés, a felhőtlen szórakozás.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése